rokkantrocky

Az Új Színház hatalmas kockázatot vállalt, amikor színpadra vitte Márai Sándor divatművét. 

A Gyertyák csonkig égnek agyonjátszott, túlrágott, nehéz darab, egy helyszínen játszódik és cselekménye a szereplők fejében játszódik. Lélegzetállító helyszínek és napos tengerpartok helyett helyett a lélek kusza kiismerhetetlen abszurd világában.

Napjainkban, sajnos már a színházi világban is, sokszor a látszat dominál. A látványosság és a szenzáció, mondjuk ki: a balhékeltés. Karizmatikus színészek helyett táncoló felcicomázott lovak és meztelenül rohangáló férfiak árasztották el a színpadokat. Van e egy ilyen világban helye egy elgondolkoztató, tömény és nehéz igazságokkal teli daraboknak? Lesz rá igény, "kereslet"? Szabad még gondolkozni, töprengeni? És ha igen, kiknek? 

Pozsgai Zsolt 2005-ben már filmre vitte a kultikus darabot. Új Színházas rendezésével lekörözte saját filmjét.

Az idő múlásával Pozsgaiban láthatóan megérett a darab.

Amit csapatával ebben az icike-picike teátrumban Márai regényéből kihozott, nemcsak saját korábbi filmjét múlja fölül. Bizonyos percekben, felejthetetlen pillanatokban az előadás még Márainál is Máraisabb. Aki nem olvasta a könyvet, ne is tegye!

A darab jobb a regénynél-és ez ritka tünemény. 

Helyey László Henrik szerepében élete egyik legjobb alakítását nyújtja. Nemcsak megkapta a főszerepet, a lehetőséget, élni is tudott vele. Régóta nagyszínpadokon és ilyen fontos szerepekben lenne a helye. Helyey hozzáöregedett szerepéhez, mély keserű bölcsességgel töltve meg azt.

Alakításán látszik, hogy nemcsak játszik. Szenved a színpadon-szánalmas vonaglás helyett tökéletes büszke és művészileg profi módon. Szenvedni tudni kell... Mi magyarok ebben világelsők vagyunk. Sajnos mostanra szinte márcsak ebben. Minden más elveszett.

A darab főszereplője, "főhőse" az egyik mellékszereplő. A Ninit, Henrik sokat látott nevelőnőjét alakító Tordai Teri a kemény idős sokat szenvedett magyar asszony figuráját kelti életre. Kemény arccal, kurta mondatokkal és egy hatalmas frásszal, amit saját főnökének ad. Ő megteheti.

Ha Tordai Teri csak kimenne a színpadra és ráncos szoborszerű keménységű arcát mutatná meg, osztaná meg velünk, azzal is mindent elmondana. 

A két öreg katona (Helyey László és Szabó Sípos Barnabás) gyűlöli és egyben imádja egymást. Izzik közöttük a levegő. A két színész annyira beleéli magát a szerepükbe, hogy a darab erejéig tényleg gyűlölik egymást.

A Gyertyák csonkig égnek a tiszta szeplőtelen férfiszerelem regénye. Is. Mert létezik ilyen és Pozsgai Zsolték bebizonyították: lehet ízlésesen beszélni róla. Finoman, érzéssel, de egyben bátran.

A látványért felelős Vankó Dániel minimális eszközökkel, díszlettel dolgozik. Mégis sikerül átadnia Henrik kastélyának, a főúri szalonok, a magyar arisztokrácia fojtott fülledt hangulatát. Hamis és álszent nosztalgia nélkül. 

Az Új Színház premierjére valószínűleg még az örök kritikus Márai is beülne.

Lehet, sőt biztos, hogy a végén hümmögne egy kicsit. Mint mindig.

Szerintem egy kicsit irigykedne is.

Elmentem az Új Színházba fasisztát nézni. Mert a tévében azt mondták és az újságban is azt írták, hogy a pesti színházat ellepték a nyilasok. Gondoltam, ha már ellepték, hát megnézem őket. Élőben is, szemtől szemben, mert eddig csak a történelemkönyvben olvastam róluk. Meg a Népszavában, amely szerint már a spejzban vannak. De a kurvaanyjukat, csak nem akarnak onnan kijönni! Beszorultak és még élvezik is.

Illetve nem, tévedtem, elkúrtam: 2006. október 23-án láttam "erőszakikat", fasiszta agresszív rendőrállatokat, akik péppé verték tüntető honfitársaikat. Egy magát nemzetinek nevező szocialista éra alatt. Ferenc testvérük azóta jó útra tért, annyira bánja bűneit, hogy böjtölni kezdett. Két pléhpofával égette kalóriáit és magát. 

Szóval a "nyilas színház" két előadására is elmentem, egy magyar és egy egy külföldi darabra. Mindkettőt Pozsgai Zsolt rendezte, tudják, az a "fasiszta rendező", aki többek között Spiró Györggyel és Hegedűs D. Gézával dolgozott együtt. Valamint gyönyörű színdarabot és filmet rendezett Mindszenty hercegprímásunkról. Aki egyesek szerint szintén fasiszta volt-kár, hogy ő sem tudott róla.

És igen, Pozsgai Zsolt most annak a színháznak a művészeti vezetője, amit az az ember vezet, akinek nevét nem mondjuk ki. Maradjunk Bruce Willis-ben. De ez még egy nála is félelmetesebb robbanékonyabb ember, pedig nem kopasz. Drágán adja az életét. És az elveit, amelyek neki még vannak.

Szóval megnéztem a Földindulást, majd az Új Színház premierjét: "Mert a mamának így jó!". Az olasz komédián betegre röhögtem magamat. Gurgulázva kacarásztam és vihogtam a pörgős és élvezetes Pianosa-feldolgozáson és azokon, akik az Új Színháztól rettegnek. 

A Giannutri-család bergamói villájába a darab első felvonásában megérkezik a Sátán. A névtelen, félelmetes zsidóvadász, maga Dörner György!!! Alászállt, becsapódott egyenest a Dalszínház utcába. Nagykabátban, azon kopott kitüntetésekkel, alig titkolt férfipocakkal (meg is mutatja), kicsit csapzottan és hatalmasat alakítva. Monte Cristo grófjaként. Csak arcán, vonásain látszik, hogy sokat idegeskedett az utóbbi időben. Hirtelen megöregedett. Aki ettől az embertől fél és Gyuri bátyánkról a nácik jutnak rövidke eszébe, azzal komoly problémák vannak vagy jól megfizetik rettegésért. Vagy mindkettő.

Esetleg Márta István.

Dörner György a "Mert a mamának így jó-ban" egy szerethető különcöt alakít, aki sajátságon módon, de az igazságot keresi. Hasonlóan a színészhez, aki megtagadhatta volna Csurkát és a MIÉP-et. Mégsem tette. Pedig ha átáll, jóval előbb jóval nagyobb színház igazgatója lehetett volna.

Monte Cristo keresetlen őszinteségével, radikalizmusával felforgatja egy álszent és hazugságban élő ál-úri ál-család életét. A fergeteges és abszurd jelenetekben gazdag kétfelvonásos komédia mindenről szól, csak nem politikáról és rasszizmusról. Semmi bántó, felforgató, pláne náci ízű nincs benne.

Egyáltalán, ember legyen a talpán, aki az Új Színház egyetlen darabjában talál egyetlen zsidózást is.

A teátrum közönsége tele van ízig-vérig pesti arcokkal, mellettem két idős naftalin bukéjú kiskosztümbe csomagolt dauerolt hajú néni üldögélt, ősidők óta Erzsébetvárosban laknak. Voltak még konszolidált úriemberek, kikent-kifent nagyvilági asszonyok, néhány halovány orcájú Magyar Nemzet-függő yuppie és a magyar középosztály kultúrára éhes tagjai.

Az Új Színház ugyanaz a picike és hangulatos belpesti teátrum maradt, amely korábban is volt. Ugyanazokkal a színészekkel, jegyszedőkkel, stábbal. És persze egy új vezetéssel, amely nagy barna morgós árpádsávos busók helyett jámbor és tapasztalt színházi emberekből áll. Szakmailag lehet őket kritizálni (kell is), a fasizmushoz (főképp a nácizmushoz) azonban annyi közük van, mint Mel Gibsonnak Alföldi Róberthez.

Aki ezt nem hiszi, menjen és nézze meg őket. Meg magát. Xanaxot nem kell vinni, jegyet és kipát lehet venni, itt és ezért senki sem fognak bántani.

Magyarok vagyunk, szeretjük csesztetni és megbélyegezni egymást. "Nácizás", "zsidózás", "magyarozás", kóros és szánalmas bűnbakkeresés helyett azonban hagyjuk egymást élni. 

Egy Ember, Csurka István már belehalt az Új Színház körüli műbalhékeltésbe. Nem volt az ő halála elég? Ki is öl is itt, és kit?

Színházba szórakozni, feltöltődni és ne egymást túráztatni, gyalázni járjunk. Arra ott van a parlament és a szabad sajtó.

"Hol lesz ez a nép 100 év múlva?"-veti fel a Földindulás című dráma bevezetőjében Kodolányi János. Az Új Színház előadásában egy klasszikus szerző szemszögén keresztül nézve tényleg új és friss nézőpontból, felvilágosultan és elfogulatlanul járják körül az abortusz kérdését.

A "Földindulás" a rendszerváltás óta eltelt időszak egyik legbátrabb és legaktuálisabb magyar darabja, amely a többséghez, a többség problémáiról szól. A véleményalkotó értelmiség szerint a jó színház érthetetlen, abszurd, elvont, mindenből gúnyt űz és ostorozza a magyarságot. Közönsége egy szűk elitértelmiségi réteg, amelynek szellemi szintjét és humorát az egyszerű emberek nem értik, érthetik...

Pozsgai Zsolt rendező a Földindulásban a haldokló magyar vidéket és a szegénység-kilátástalanság elől abortuszba menekülő nőket állítja a középpontba. Kritikusan szemlélve és szemléltetve a paraszti világot és annak korlátait, beszűkült és embertelen oldalát. "A kis ormánsági faluban kegyetlen törvények uralkodnak. Egy családnak csak egy gyermeke lehet, szabályozzák az egymás közötti házasságot, a válság megmérgezi a faluközösséget."

Juli, a lány ismét áldott állapotban van. Juli és férje egy házban lakik a lány szüleivel. Egy gyermekük már van. Most jön, jönne a következő.

A fiatal pár életük legnehezebb kérdés elé kerül: megtartsák a gyermeket és ezzel szembemenjenek a családfő akaratával, vagy elhajtassák a növekvő életet és ezzel spóroljanak? Egy gyermekük már van, Juli apja szerint több nem kell. Csak nyűg, pénzkidobás...

Vajon Juli és férje jó szülők vagy okos előrelátó "családi közgazdászok" lesznek? Mi a fontosabb, az élet vagy a pénz? A jólét vagy a nagycsalád?

Kodolányi János nem ítélkezik, ahogy Pozsgai Zsolt rendező sem. Őszintén és szépítgetés nélkül mutatják be mindkét álláspontot, pro- és kontra. Koncz Gábor dermesztő hitelességgel jeleníti meg a családjáért, lányáért és annak anyagi biztonságáért küzdő megkérgesedett elembertelenedett parasztembert, aki feláldozná megszületendő 2. unokáját, hogy az Első és Egyetlen Unoka jövőjét biztosítsa. Válság van, anyagi szempontból felelősen gondolkozik.

Szakács Tibor alakítja Juli férjét, aki szembeszáll a lány akarnok apjával. Mindent kockáztatva, hiszen annak házában és földjéből élnek. 

A Földindulás fő kérdése ma is aktuális: mennyit ér egy gyerek? Bűn az abortusz? A legalizált és tömeges mértékű terhességmegszakítások korában, több mint fél millió elhajtott magyar magzat után kötelességünk beszélni a problémáról. Indulatok és elhamarkodott ítélkezés, megbélyegzések nélkül.

Hogy kinek van igaza? Aki a válaszra kíváncsi, aki az "Igazságot" akarja hallani-csalódni fog. Mert nincs abszolút igazság-ebben a kérdésben sem. Az abortusz gyilkosság, jogilag és gyakorlatilag egy élet elvétele. Azonban akik végrehajtatják magukon, nem gyilkosok. Ugyanolyan szánandó áldozatok, mint elhajtott gyermekeik... Minden elhajtott gyermekkel elhal édesanyjuk szívének egy darabkája is.

Kodolányi nem ítélkezik, nem ad szánkba előre megrágott válaszokat. Annál inkább elgondolkoztat.

Őszintén és elfogulatlanul beszél az abortuszról és következményeiről, látszat keresztényekről és igazi hívőkről.

A Földindulás életellenes világunkban különösen aktuális. Kőkemény, egyenes, életbe- és lélekbevágó kérdésekkel sokkolja a nézőket.

Egyesek úgy beszélnek az abortuszról, mintha egy rutin műtétről, egy begyulladt mandulacsonk eltávolításáról lenne szó. Holott emberek élete forog kockán, a magzaté és anyukájáé. És persze annak lelkiismeretéé...

A Földindulást minden iskolás csoporttal, főleg a tinédzserekkel nézetném meg. Kommentár nélkül. Ebben a darabban néha kicsit túlragozva, de benne van minden, amivel az abortusz jár. Annak előnyei és hátrányai egyaránt. 

Bár Kodolányi János drámája elvileg a két világháború között játszódik, a mai magyar fiatalokról, főként róluk és értük szól.

Tudományosan bizonyított tény: a gyógytorna segít a lelki betegségek gyógyításában.

Balogh Zoltán 2001-ben kutatást végzett "Gyógytorna a pszichiátriai betegségek gyógyításában" címmel. Hat  különböző súlyosságú depresszióban szenvedő beteg terápiáját követte nyomon a kezelési ciklus hat hete alatt. Tudományosan is alátámasztotta, hogy egészséges életmód, a rendszeres sport nemcsak a testet erősíti. Épp testben tényleg ép a lélek. Ebben is igazuk volt az ókori görögöknek.

Idézet a kutatás eredményeiből: "A felmérés eredményeinek értékelése során a szerző igazolta, hogy a gyógytorna, mint az ellátás egyik alkalmazott módszere, a pszichiátria területén is fontos eszköze a rehabilitációnak. A vizsgálat eredményei természetesen nem csak a gyógytorna eredményességét mutatják, hiszen a terápiás program magában foglalja az orvosok, a pszichológusok, az ápolók és a különböző foglalkozások (szövés, hímzés, varrás, festés, zenehallgatás, tánc, agyagozás, úszás, kulturális foglalkozások stb.) vezetőinek munkáját is." (A Moravcsik Alapítványnál és a Budapest Art Brut Galériában szinte mindegyik felsorolt tevékenység ingyenesen elérhető és igénybe vehető.)   

A Moravcsik Alapítvány terápiás munkatársa, Végh Beáta minden szerdán 9 órától ingyenes gyógytornát tart a Balassa utcai Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika alagsorában lévő tornateremben. Klienseiknek és a kórház betegeiknek. Van kintről bejáró résztvevő is.

Sokan azért nem járnak tornára, mert félnek, hogy nem fogják bírni. Hogy túl nagy lesz a terhelés.

A Moravcsik-tornán semmi sem kötelező, a  játékos foglalkozáson gimnasztikai és nyújtógyakorlatokat végeznek. A háttérben az Abba zenéje és más fülbemászó slágerek szólnak. Bea mindenkivel külön foglalkozik, hatalmas és ütős poénokkal dobva fel a hangulatot. Rekeszizmainkat is erősítjük. 

A torna végén mindenki választhat egy gyakorlatot, amit a többiek is elvégeznek.

Gémesi Gábor 

Forrás:

http://www.vitalitas.hu/index.php?ctype=2&did=3583

A Budapest Art Brut Galérián dolgozó Mariann új kézműves technikát dolgozott ki, amely egy borosüveg szilánkjain alapul. Az eljárás neve "üvegfestés mozaikragasztással" és egy hobbiboltban minden beszerezhető hozzá.

A fiatal művész számítógéppel mérte ki a sormintát, amit aztán kinyomtatott és belülről ráragasztott egy vizespohárra. Alkoholos filccel kívülről átrajzolta a mintát, amelyet üvegfestő kontúrral erősített fel. A kézzel is kitapintható kontúr elhatárolja a díszítés különböző részeit, üvegszilánkokkal tölt ki őket. Ezt követően fogpiszkálóval üvegfestéket csepegtet a szilánkok közé, a pohár többi részét pedig kifesti.

Végül a mintán kívüli részeket mozaikragasztóval keni be és szóróhomokkal hinti be, ettől kristályos kinézetű lesz. Felülete érdes, mint a terméskőnek. Ahhoz hogy vízálló legyen, ki kell szárítani.

Gémesi Gábor 

1

Hogy szokott pszichiáterhez járni. Holott jól tudja: Magyarországon ("otthon") ezért sokan furcsán néznek rá. Szerinte, ha lelki problémáid vannak, egy idegen, egy külső szemlélő többet segíthet, mint a barátok. Provokatív, de elgondolkoztató álláspont.

A sztár a Story Magazin újságírójának vallott legbelsőbb titkairól. Ómolnár Miklós főszerkesztő korrekt módon mély empátiával vezette fel az anyagot. András ugyanis lelki életéről, legféltetettebb titkairól becsülendő őszinteséggel beszélt-mindenkinek:

"Nem titok, pszichiáterhez is jártam, ő segít abban, hogy felülkerekedjek a lelki gondjaimon. Tavaly is voltam, anyu halála után is voltam nála, ez nem sikk, egyszerűen arról van szó, ha problémád van, fordulj szakemberhez. Tudom, itthon furcsán néznek arra, aki lelki problémákkal keres fel egy orvost, de ez badarság, ilyenkor nem a barátok tudnak segíteni, hanem egy idegen, aki meghallgat és megmutatja a problémákból kivezető utat. Amerikában oly természetes a saját pszichiáter, mint a saját könyvelő, ügyvéd, vagy fogorvos" - vallja a színész." 

Csonka Andrást eddig is kedveltem. Most már becsülöm is. Amit tett, bátor férfias dolog és hatalmas segítség a mentális betegeknek. Pszichiáterhez ugyanis nemcsak az "örültek" járnak, lelki segítséget kérni emberi dolog. És van visszaút. Mentális problémákkal küzdeni pedig nem szégyen. Főként Magyarországon, ahol a depresszió népbetegség.

András nyilatkozatával divatos kifejezéssel élve "lelki szabadságharcot" indított, remélem minél több sztár fogja követni ezen az úton.

Korábban több más hírességről is kiderült, hogy kezelték: Détár Enikőtől-Eperjes Károlyig. Liptai Claudia szerelme Daróczi Dávid halála után kérte szakember segítségét. Összeomlani nemcsak mi kisemberek tudunk.

Sokan titkolták és titkolják ma is, hogy betegek. Szégyenkeznek-pedig nincs miért.

Csonka András egy nagyon fontos tabut döntött le. Pici sokat tett egy népes rétegért. Köszönet érte!

A Moravcsik Alapítvány idén is megtartotta hagyományos nyári Rekreációs Alkotótáborát a Balaton mellett.

A kedvezményes részvételi díjú balatonfenyvesi tábor négy napig tartott és 29 munkatársunk vett részt rajta. A balatoni árak töredékéért. A nyaralót Szonja ajánlotta fel, akik befértek, a házban aludtak. Sokan inkább a sátorozást választották, összesen 11 sátrat vertek fel.

Kevés munkahely törődik munkatársai nyári programjával. A Moravcsik azonban több mint egyszerű foglalkoztató, összetartó közösség is egyben. A négynapos tábor résztvevői keszthelyi túrán, szalonnasütésen, bográcsgulyásozáson vehettek részt és egy lepedő segítségével még kertmozit is fabrikáltak maguknak. Főtt kukoricával és kólával, ahogy kell.

Festeni is lehetett. 

A születésnapi köszöntésen parfétortát ettek.

Az időjárás kedvezett a kis csapatnak: jó meleg volt. Az idő és a tó vize is. A táborozók hatalmasakat pancsoltak a Balatonban és éjjelig táncoltak-buliztak, ahol Judit volt a DJ.

A résztvevők egymásra főztek: köszönet a finomságokért Beának, Eszternek, Hildának, Józsefnek és Melindának! Ági fánkot, Melinda pogácsát sütött. Mindenki kivette a részét a munkából.

Eszter csodálatos keszthelyi idegenvezetést tartott fagyizással egybekötve. Timi hivatalos ügyben meglátogatta a mohácsi Pándy Kálmán Otthont, ahol nagy szeretettel fogadták.  

Vezetők és munkatársak együtt nyaraltak és kapcsolódtak ki. Sok ilyen nyarat és csapatot kívánok minden kedves olvasómnak!

Tabudöntögető előadás a BAB Galérián

Aranymúzeum és ázsiai oázis Budapest sugárútján

Kirándulás a Füvészkertben

-Magyar Örökség-díjas intézményben jártunk

Magyarország első és legismertebb botanikus kertjét, az 1771-ben alapított Füvészkertet látogattuk meg a KU-PÉ (Kulturális Péntek) legutolsó rendezvényén.

A Józsefváros szívében található botanikus kert talán legfőbb nevezetessége az országban máig egyetlen Victoria-ház, melynek nagy vízmedencéje a trópusi, különleges szépségű amazonasi tündérrózsának ad otthont. Büszkeségei közé tartoznak 150 éves körüli páfrányfenyői, az orchideái és a több száz fajt bemutató kaktuszgyűjteménye.

A „Pál utcai fiúkban” a botanikus kert öreg pálmaháza nyújtott búvóhelyet Nemecsek Ernő és barátai számára. A 2008 óta hivatalos névként szolgáló „Füvészkert” elnevezés a regénynek köszönhetően került a köztudatba.

A Füvészkert története jól tükrözi hazánk sorsát: több mint 200 éve Nagyszombaton alapították, számos költözés után végül Józsefvárosban tudott gyökeret verni.

A gyűjtemény azt követően került a VIII. kerületbe, hogy 1847-ben 80 000 forintért megvásárolták Festetics Antal 10,1 hektáros ingatlanát. A Füvészkert az országgal együtt azóta „összezsugorodott”, eredeti területének egyharmada maradt meg. Kellett a hely a panelházaknak, a terjeszkedő városnak. A „Pál utcai fiúkból” jól ismert tó sajnos nincsen már meg, Nemecsek E. ma már megúszná szárazon. Nem lenne hol megmártóznia. A vörösingesek maradtak, a kert és minden más eltűnt.

A regény Olaszországban egyébként az irodalmi mítoszok közé emelkedett, hiszen a magyar zsebkönyvtár sorozathoz hasonló ifjúsági kiadványként tizenhárom kiadást készítettek belőle. Végh Beáta terápiás segítő olvasott fel élvezetesen a „Pál utcai fiúkból”, azt a részt, amikor Bokáék belógnak a kertbe egy kis felderítő hadműveletre.

Minden változik, az éghajlattal együtt a növények is. Már a „rovaremésztő növény” sem a régi, a tudósok szerint nemsokára már nem lesz szüksége „húsra” és vega lesz ő is. Megnéztük a Gingko-fát, az egyetlen növényt, amely túlélte Hiroshimát. Jótékony élettani hatása és strapabírása miatt ma már gyógyászati célokra használják és méregdrága „gyógyhatású készítményeket” katyvasztanak belőle.

Nagy sikert arattak a Victoria-ház amazonasi tündérrózsái és halai, amelyek bágyadtan bandáztak a kissé maszatos akváriumokban.

Minden idők legöregebb fáját is útba ejtettük, a „Wollemi Pine” 90 milliós éves-minden magyar nyugdíjas példaképe. A hawaii karácsonyi fenyő energiát sugároz magából, csak meg kell ölelni.

A Füvészkert tele van kis tavakkal, amelyekben békák, alga és barátságos simogatható teknőcök pácolódnak.

A Füvészkertbe látogatni minden évszakban élmény, nyáron különösen, mert kellemes hűvös az idő. Sokan babakocsival jönnek, mások életük párját hozzák el, üldögélni és csókolózni egy kicsit a természet lágy ölén, a bokorrengeteg takarásában.

Itt minden nő és eredetiben megtekinthető, amit eddig csak a zöldségesnél láttunk. A vadul burjánzó fákról zöld banánok lógnak (elég magasan ahhoz, hogy ne lehessen leszüretelni őket), de megterem a narancs és még mandarin is.

Kis csapatunk nagyon élvezte az olvasmányos kertlátogatást, Nemecsekék nyomdokain.

Egy kis zöld szigetet a nagyváros közepén-Illés próf (próféta) utcájában.

Gémesi Gábor/Wikipédia

Ki mit tud? a BAB Galérián

Ki ne emlékezne még a Magyar Televízió legendás tehetségkutatójára, amely 1962-től évtizedeken át milliókat ültetett a tévék elé.

Antall Imre és kollégái új műfajt teremtettek, amit sok helyi tehetségkutató követett. Nemsokára az egész ország felfedezetlen tehetségekre vadászott. Lepukkant művelődési házak sokat látott nézőterein drukkoltak a jólakott nyugdíjasok, fejkednős nénikék és derék faterok szemük fényének.

A Moravcsik Alapítvány kiemelt célja a tehetséggondozás és bemutatkozási lehetőség biztosítása a művészi vénával megáldott embereknek.

A Budapest Art Brut Galéria kiállítóterében teltház előtt idén is megrendezték az intézményi „Ki mit tudot?” Szakács Melinda a rendezvény műsorvezetője és hangulatfelelőse tudósítónknak elmondta, hogy abból indultak ki: mindenki tehetséges, jó valamiben.

A zsűri tagjai Kovács Emese a BAB Galéria vezetője, Adorján Eszter képzőművész, Fried Zsófia tréner és Óvári Szeréna volt, aki még csak általános iskolás, azonban igen fejlett művészi és kritikai érzékkel rendelkezik. Emellett tündéri kislány.

19 versenyző nevezett be zenés, prózai, képzőművészeti és „bogaras” alkotásokkal és mutatványokkal. A műsor 2 óráig tartott, a résztvevők idén is kitettek magukért:

Mariann ezerlábúját mutatta be, amelyet egy mérgező, kicsit harapós és nagyon fura rovar. Utazóárusoktól lehet megvásárolni és gazdája élő karkötőként is használja. Zsuzsi és Tamás népdalokat adtak elő, Zoli Ady-verssel készült, Krisztina József Attila „Mama” című költeményét szavalta el, majd saját gondolatait mondta el a műről.

Krisztina Erzsikével közösen a János vitézből is előadott egy részletet, Iluska újra mosott a patakban, miközben dialogizált. Ági saját verseivel készült, Zsuzsi tűzzománcokat hozott, míg Anikó – aki évtizedekig sajtófotósként dolgozott - fekete-fehér portréfotóit mutatta be.

Tamás önfeledt jódlizásával az osztrák Havasok és muskátlis apartmanok korántsem rideg és hideg hangulatát hozta el a pesti melegbe. Amadé szénrajzot készített Józsefről, amelynek különlegessége az volt, hogy 3 külső szemlélő instrukció alapján alkotta meg a portrét.

Éva Klimt „Csók” című festményét álmodta újra, Kati és Henni szintén jól festett. Sándor egy ikonnal készült, amelyen Mária és a Kisded látható. A festmény eredetijét egy templomban látta.

A zsűri végül úgy döntött, hogy nem osztályozzák a műveket és nem alakítanak ki sorrendet, minden résztvevő oklevelet kapott, majd egy kis fogadás következett.

Szakács Melinda honlapunknak elmondta, hogy jövőre szeretnének nyilvános versenyt hirdetni, amelyen külsős versenyzők is részt vehetnének.

Szonja a következő fellépésre táncos koreográfiával, míg Móni és Zsolt humoros duettel készül.

Gémesi Gábor

Múmialesen a Szépművészeti Múzeumban

Néhány hónap alatt a Moravcsik Alapítvány népszerű szabadidős programjává vált a „Kulturális Péntek”, azaz „KU-PÉ Programsorozat”, amelyet Gémesi Gábor programszervező kezdeményezett. A Moravcsik Alapítvány Nappali Intézménye és a Budapest Art Brut (BAB) Galéria munkatársai és kliensei péntek délelőttönként Budapest összes nagyobb és színvonalasabb múzeumát, kulturális gyűjteményét végiglátogatják. Modern és hagyományőrző kiállításokat egyaránt.

A KU-PÉ rendezvényein keresztül a Moravcsik Alapítvány által pártfogolt, betegséggel élő emberek olyan helyekre juthatnak el, ahová talán egyébként nem lenne esélyük. Tágul kulturális palettájuk és tudásuk, miközben érdekes és ritkán hallott információkkal gazdagodnak.

A Szépművészeti Múzeum „Múmiák testközelben” című tárlatán Dembitz Gabriella és Kevély Flóra vezette körbe az alapítvány csoportjait. Megtekinthettük a Múzeum Egyiptomi Gyűjteményéből származó négy múmiát, amelyek speciális viszonyok között vannak kiállítva.

Az elmúlással való szembesülés sokszor még az egészséges embereket is megviseli, és kőkemény kérdéseket vet fel. A múmiák leegyszerűsítve szépen becsomagolt tartósított emberi testek, amelyek látványa sokkoló. Lehet.

Tárlatvezetőink közvetlen és érdekfeszítő magyarázatainak köszönhetően azonban a betegek többségét nem viselte meg a halál közelsége.

„A Szépművészeti Múzeum 2011 elején indította programját az Egyiptomi Gyűjteményben őrzött négy múmia átfogó vizsgálatát megcélozva. A Budapest Múmia Projekt célja az volt, hogy „életre keltse” a négy, az ókori Egyiptomban élt embert, megismerje azok múltját, meghatározva az egyes mumifikált személyek biológiai jellegzetességeit: egykori vonásaikat (arcrekonstrukció), esetleges betegségeiket, haláluk idejét, okát valamint körülményeit, továbbá a testek mumifikálásának menetét és technikáját.”

„A kiállítás a négy múmiát az egyiptomi kultúra négy hozzájuk köthető aspektusában mutatja be: demográfia az ókori Egyiptomban: betegségek és halál;  az egyiptomi mumifikálás technikája: a testek konzerválása;felkészülés a túlvilágra: az egyiptomi múmiák külső díszei, valamint ideál és portré: a személyiség ábrázolása az ókori egyiptomi művészetben.”

A „Múmiák testközelben” című projektben a Semmelweis Egyetem munkatársai is résztvettek. A vizsgálatsorozatban az egyiptológiai tanulmányok mellett természettudományos és orvos-diagnosztikai módszereket is alkalmaztak a mumifikált testek minél szélesebb körű megismerése céljából.

Megismerkedhettünk az ókori egyiptomiak hitével, túlvilágról alkotott elképzeléseivel, ember, állat-, sőt gabonamúmiákkal is. A legnagyobb sikert és érdeklődést egyértelműen egy mumifikált krokodilus aratta.

Az ókori egyiptomiak nemcsak embereket, hanem szent állataikat is megőrizték az öröklétnek. Hittek a túlvilágban,valamint abban, hogy a testük újjászületik ott.

Halálunk után minden cselekedetünkkel el kell számolnunk, a jókkal és a rosszakkal is. Mérlegre kerül a szívünk. 

Idézetek forrása:

Szépművészeti Múzeum honlapja

Csernobil nyomában

-látogatás a Katasztrófavédelem Központi Múzeumában

A Moravcsik Alapítvány KU-PÉ, azaz Kulturális Péntek rendezvénysorozatának következő állomásaként Kőbányán jártunk, a Katasztrófavédelem Központi Múzeumában. A Martinovics térre, a „Köki” szívébe eljutni maga egy élmény: külön kis világ, jellegzetes fazonokkal, arcokkal és szerethető bensőséges hangulattal.

A Katasztrófavédelem Központi Múzeuma sztálinbarokk kocka alapú objektum. Vendéglátónk, Galambos Éva mindent elintézett és kijárt nekünk, hogy minél nagyobb legyen az élmény. A múzeum egy épületben található a kerületi tűzoltósággal. Bejártuk a tűzoltó szertárat és a hatalmas piros tűzoltó autókba is bekukkanthattunk. Tűzvédelmi oktatásban is részesített bennünket egy szép szál tűzoltólegény (Magyarországon nincsenek női lánglovagok): "Mi oda megyünk, ahonnan mások menekülnek!" Amit a életükkel foglalkozó hatásvadász filmsorozatokban láttunk, nem reális.

A filmsztárokkal szemben a valódi tűzoltók nem kigombolt kabátban, sisak nélkül, lobogó hajkölteményekkel ügetnek be a lángoló épületekbe, hanem alaposan felöltözve. Biztonsági felszerelésben, amelyet a belső szabályzat előírásai miatt és saját érdekükben hordanak (nem akarnak megsülni).

Fákon rekedt macskákat viszont tényleg menetnek és vannak vakriasztások, velük (is) szórakozó lakosok.

Szerelésük körülbelül 40 kilós és hatalmas mentális-fizikai terhelésnek vannak kitéve, ezért volt jó a korkedvezményes nyugdíj. Hatvan év körüli emberek nem biztos, hogy bírnák az iramot...    

Megtekintettük a „Szellemváros” című csernobili atomkatasztrófáról szóló fényképkiállítást. A fotók kapcsán mindenki elmondta véleményét, személyes élményeit, hogy éppen hol volt és mit csinált a tragédia idején.

A Katasztrófavédelem Központi Múzeumában futurisztikus, sci-fi filmekbe illő légzőkészülékeket, füstmaszkokat, sisakokat tekinthettünk meg és a tűzoltók szórakozására szolgáló víziorgonát is láthattuk.

„Az állandó kiállítás a tűzvédelem fejlődését mutatja be az őskortól napjainkig, megismertet a tűz fejlődésével, a korabeli tűzoltók életével, munkájával, kulturális hagyományaival. A múzeumban régi tűzoltószerek mellett látható a fejlett technikát képviselő gigantikus turboreaktív oltógép is” - idézet a Tűzoltó Múzeum honlapjáról. 

Gémesi Gábor

Tisztelt Olvasóink!

Sz. Péter rokkantnyugdíjas nemrég levelet küldött szerkesztőségünknek. Bár egyes soraival és megfogalmazásaival nem tudunk azonosulni, a téma fontosságára tekintettel helyt adtunk véleményének.

Sz. Péter indulata érthető, stílusával azonban nem tudunk azonosulni.

Tény: több tízezer egyébként is súlyos anyagi nehézségekkel küzdő rokkantnyugdíjas került aggasztó helyzetbe a BKV kedvezményes nyugdíjas bérleteinek kormányzati visszavonása, a kedvezményezettek körének drasztikus szűkítése miatt.

Mindez azonban nem politikai kérdés, az értelmetlen vádaskodás ebben az esetben sem viszi előre az ügyet!

Várjuk és kérjük olvasóink szakmai javaslatait, hogyan lehetne -hazánk jelenlegi anyagi lehetőségeit és korlátait figyelembe véve- megoldást találni az utazási kedvezmények kérdésére.

Üdvözlettel:

A blog szerkesztője

Bilincsben a Rendőrség-történeti Múzeumban

A Moravcsik Alapítvány munkatársai és kliensei a szervezet Kulturális Péntek (Ku-Pé) programsorozatának keretében a Rendőrség-történeti Múzeumban tettek látogatást.

Daka Béla alezredes tartott örökre emlékezetes tárlatvezetést. A nyugdíjas közlekedési rendőr alezredes igazi showman, többször szerepelt már a televízióban és Fábry Sándor „Dízájn Centerébe” is meghívták.

A szép szál legény kemény kérdésekről, bűncselekményekről és tettesekről informatívan és rendkívül könnyed stílusban mesélt. Számos anekdotával és érdekességgel fűszerezve mutatta be a hazai bűnüldözés történetét.

Amikor Kántorhoz érünk, Béla bácsi elérzékenyül: nemrég hunyt el Csivavája. Hűséges társa volt éveken keresztül.

Többek között megnéztük Kántort, a legendás rendőrkutyát: kipreparálva áll a Mosonyi utcai múzeumban, mellette „Tuskó” kutya, aki a filmben Kántort személyesítette meg. Egy rendőrnő festménybe foglalta az állati celebet: a naiv képen a kutya révedezve néz a távolba.

A Rendőrség-történeti Múzeumban több mint 1000 tárgyi emlékkel, köztük egyenruhákkal, fegyverekkel, dokumentumokkal, okmányokkal, plasztikákkal, kitüntetésekkel és fotókkal várják az érdeklődőket, akiknek előzetesen kell bejelentkezniük a tárlatvezetésre.

„A magyar rendőrség története 1848-tól napjainkig” című tárlaton Rózsa Sándortól Ambrus Attiláig ("Nem kéne hőst csinálni belőle, a mi pénzünket lopta el!") számos híres-hírhedt bűncselekmény részleteivel ismerkedhettünk meg. Külön foglalkoznak a Magyar Királyi Csendőrség egyenruháival és a kommunista államrendőrség történetével.

Természetesen szóba került Matuska Szilveszter is, aki a közhiedelemmel ellentétben nem a Biatorbágyi viaduktot, hanem csak a mellette futó sínpár néhány méterét repítette levegőbe.

Daka Béla alezredes többek között ismertette a rendőrségi helyszínelés és ujjlenyomatvétel részleteit, kulisszatitkait is. Az ujjlenyomat egyfajta névjegy (profil), amit kezünkről nem lehet eltüntetni vagy kitörölni.

A lebilincselő tárlatvezetés végén még igazi bilincseket, rendőrsisakokat és sapkákat is „felpróbálhatnak” az érdeklődők.

(A fotó nem a cikkben szereplő romantikus festmény.) 

Jöjjön el Ön is, és hozzon magával még valakit. 

 A „Valóság képei” a Városházán

„PsychArt 24-A Valóság képei” címmel rendhagyó képzőművészeti kiállítás nyílt a Fővárosi Önkormányzat Főpolgármesteri Hivatalában. Az Oktatási, Gyermek- és Ifjúságvédelmi Főosztály galériájában kiállított festményeken szándékosan nem lett feltüntetve, hogy profi vagy art brut művész alkotta őket. A vándorkiállítás a különböző művészek közötti párbeszédet és a társadalmi integrációt szeretné elősegíteni.

Simon Lajos docens, a Moravcsik Alapítvány kuratóriumának elnöke ismertette az alapítvány tevékenységét és céljait. Méltatta a BAB Galéria munkáját és felhívta a figyelmet a mentális betegségekkel élő művészeket sújtó társadalmi diszkrimináció visszaszorításának fontosságára: „A Moravcsik Alapítvány és a Budapest Art Brut Galéria szlogenje: „Művészettel a diszkrimináció ellen!” Fontos, hogy az alapján és úgy tekintsünk embertársainkra, amilyen értéket teremteni tudnak. Ez a kiállítás nagy előrelépést jelent, mert amatőr és profi művészek képei együtt vannak kiállítva. Ezzel hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a hazai művészvilág minél inkább elfogadja az art brut művészeket.”

Kovács Emese a Budapest Art Brut ( rövidítve: BAB) Galéria vezetője munkájukról és az art brut művészeti irányzatról beszélt.

A hivatásos és art brut művészek munkáit felvonultató kiállítást a Fővárosi Önkormányzat részéről Nagyné Varga Melinda Mária, a Kulturális, Turisztikai és Sport Főosztály vezetője és Pölöskei Gáborné, az Oktatási, Gyermek és Ifjúságvédelmi Főosztály vezetője nyitotta meg.

Pölöskei Gáborné főosztályvezető elismerte és fontosnak nevezte a Moravcsik Alapítvány és a Budapest Art Brut Galéria munkáját: „Kérem, hogy úgy nézzék meg a képeket, hogy mögéjük gondolják az embert, aki készítette őket.”

Nagyné Varga Melinda Mária főosztályvezető: „A fővárosra nehezedő anyagi terhekre tekintettel ezekben a napokban rendkívül fontos a civil szféra szerepvállalása.”

A beszédek átkötéseként a Mohácsról érkezett Leitz Csaba énekművész gyönyörű hangján ismert dallamokat adott elő. Többek között Máté Pétertől. Kovács Emese gratulált neki és ajándékkal köszönte meg emlékezetes fellépését.

Az alábbi felvétel nem a helyszínen készült, de jól mutatja a huszonéves Csaba tehetségét:

A megnyitó ünnepség végén levetítették azt a videoriportot, amely a BAB Galéria művészeit mutatja be alkotás közben.

A teltházas rendezvényen megjelentek a Moravcsik Alapítvány és a Budapest Art Brut Galéria vezetői, művészei és kliensei, továbbá a mohácsi Pándy Kálmán Otthon vezetői és lakói.

Gémesi Gábor

Nem kell félni, de fájni fog-

összefoglaló a nyugdíjrendszer változásairól

A nyugdíjrendszer változásai főként az egykor III. csoportba soroltakat érintik. Várhatóan sokan ki fognak esni a rendszerből, vagy kevesebb ellátást fognak kapni. Mikula Máté közösségi koordinátor, szakértő értékelése szerint azonban „nem lesz világvége.”

Elmondta, hogy nem kell félni az új rendszertől, de alaposan meg kell ismerni és sokat tanulmányozni a szabályozásokat.

Reális hangú előadásában a közösségi koordinátor elmondta, hogy a törvény 2011. december 31-én lépett életbe, jelenlegi nevén megszűnik a baleseti rokkantsági nyugdíj, a rokkantsági nyugdíj és a szociális járadék is. Az új kategóriák: rehabilitációs és a rokkantsági ellátás lesznek. Elnevezéseik azért változtak meg, mert kikerültek a nyugdíjkasszából.

Aki betölti a nyugdíjkorhatárt, öregségi nyugdíjat fog kapni. Azok a leszázalékoltak, akik 5 évvel a nyugdíjkorhatár előtt vannak, talán fellélegezhetnek: kicsi az esélye, hogy felülvizsgálják határozatukat.

Levélben értesítik-értesítették azokat a III-as csoportba tartozó ellátottakat, akiket az új szabályozások alapján felül fognak vizsgálni: amennyiben igénylik, 2012. március 31-ig vissza kell küldenie az értesítő levélhez csatolt kérdőívet. Fontos betartani a határidőt, különben elvesztik jelenlegi ellátásukat és csak rehabilitációs kártyát kaphatnak. A kártya előnye, hogy nem kell járulékot fizetni utánuk a munkaadóknak. A kormány reményei szerint így könnyebben kaphatnak majd munkát.

Körülbelül 100-150 ezer ember fognak behívni felülvizsgálatra, a „bizottság” új határozatának kézhezvételéig mindenki jelenlegi ellátásának összegét kapja tovább. Az érintettek tetemes számára tekintettel hosszú ideig is elhúzódhatnak a felülvizsgálatok, azonban gondoljunk előre a jövőre és keressük a lehetőségeket.

A rehabilitációs járadék mellett nem lehet keresőtevékenységet folytatni, a feketemunkát végzőket pedig szigorúan megbüntetik. A rokkantsági ellátás mellett érdekes módon lehet dolgozni, de a havi jövedelem nem lehet több mint a minimálbér másfélszerese.

Akiknek az egyik fenti ellátást sem állapítja meg a felülvizsgáló bizottság, 5 napon belül jelentkezniük kell a területileg illetékes munkaügyi központban. Mentort, rehabilitációs tervet és átképzési lehetőségeket biztosítanak majd számukra. Fontos feltétel, hogy működjenek együtt a kijelölt mentorral és az általa megadott időpontban jelenjenek meg.

Aktívan állást kell keresniük és ezt igazolniuk szükséges.

Kedves Olvasó!

Köszönöm, hogy idekattintott. Remélem nem fogja megbánni. 

Péter vagyok, rokkantnyugdíjas. Azért hoztam létre a Rokkantrocky blogot, hogy hiteles és reális képet adjak életünkről. A média és a kormányzat egy része sajnos bűnözőként, lógósként, csalóként tekint ránk. Holott nem örömből betegedtünk meg... Nem mi választottuk ezt a létformát. 

Higgyék el, szívesen cserélnénk egészséges társainkkal!

A rokkantak többsége dolgozni szeretne (mármint ha hagynák) és hasznos tagja kíván lenni a társadalomnak. Számos rehabilitációs és művészetterápiás intézményben dolgozunk, alkotunk. Reméljük, hogy ezek meg fognak maradni, hogy nem rajtunk akarnak majd spórolni. Hogy a betegeknek is van, lesz helye az új-régi Magyarországon. 

Mert a beteg is ember, semmivel sem rosszabb magyar, mint egészséges társai.

Hogy miért éppen Rocky került a blog nevébe? Mert többségünk olyan lelkesedéssel és kitartással küzd a gyógyulásért, egy normális élhetőbb életért, mint a legendás bokszbajnok.  

Szeretettel várjuk visszajelzéseiket és történeteiket!

Köszönve figyelmüket, jó olvasást kíván:

A blog szerkesztője