Festőmajális a BAB Galérián-
ahogy én láttam, avagy a szarvasok korán halnak...
(Gémesi Gábor programszervező élménybeszámolója)
Pénteken immár a második Festőmajálison vettem részt, szóval komoly, már-már bolgár akadémikus tapasztalatból beszélek. A Budapest Art Brut (rövidítve BAB) Galéria ingyenes alkotási lehetőséget biztosító programjának elnevezése első hallásra kicsit talán meghökkentőnek hangzik: a majálishoz más képek kötődnek.
A művészet és az alkotómunka helyett inkább a virsli és a sör ugrik be az embernek. Pedig tavasszal, a szabadban ezer más dolgot is lehet csinálni, és ne tessék kell rosszra gondolni! Csak elbódított és megihletett a festékszag :)
Szerintem jól sikerült a pénteki program, a közös és ingyenes festés. Mindenki jöhetett és pingálhatott, rajzolhatott kedvére. Egészségesek és betegek, profi és amatőr művészek. Csak az szegény szarvas bánkódhatott, akit jól kifőztünk. Vad világ ez, kérem szépen. Az a botor állat volt a péntek egyetlen vesztese.
Minden festőmajálisnak más és más a hangulata. A mai válságos időkben sokaknak az is nagy dolog, hogy ingyen festhetnek. Hogy van hozzá ecset, festék, vászon. Egyébként nem engedhetnék meg maguknak ezt a "luxust".
Érdekesek voltak "festőink" motivációi, elbeszélgettem néhányukkal arról, hogy mikor és miért kezdtek el festeni.
Sok kezdő barátunk van, akik a maguk örömére csinálják és van önkritikájuk. Még szerencsére, kímélik magukat és a közvéleményt. Az art brut művészek között azonban számos igazi tehetség is kallódik-eddig felfedezetlenül. Nekik is hatalmas lehetőség a tavaszi festőmajális, majd az őszi festőmaraton, amelyeket országos és államilag támogatott, felkarolt kezdeményezéssé kellene tenni. Hogy a vidéki művészek is bekapcsolódhassanak, alkothassanak. Ingyen.
Elvégre a tehetséges, de rejtőzködő művészek és a felfedezetlen zsenik országa vagyunk. Ideje ezen változtatni és azokat is megbecsülni, akik tényleg megérdemlik. A Moravcsik Alapítvány és a Budapest Art Brut Galéria csapata ezen dolgozik.
A szenvedő és magányos „modern” embernek, szóval nekünk, egyetlen utunk, választásunk maradt: az őszinteség, a fájdalom és a múlt sebeinek kiadása. Például a művészi alkotótevékenység segítségével. Festeni, rajzolni, beszélni, írni: papírra és papírba önteni magunkat és kis világainkat. Mind a 10 milliót + Áfa.
Nem mondhatod el senkinek...? Magadba fojtod bánatod? Talán bölcs vagy, de hosszútávon tuti, hogy megzakkansz. Nem mintha a világ normális lenne...
Köszönet a szervezőknek, hiánypótló és fontos művészeti rendezvényen vehettünk részt!
