Elmentem az Új Színházba fasisztát nézni. Mert a tévében azt mondták és az újságban is azt írták, hogy a pesti színházat ellepték a nyilasok. Gondoltam, ha már ellepték, hát megnézem őket. Élőben is, szemtől szemben, mert eddig csak a történelemkönyvben olvastam róluk. Meg a Népszavában, amely szerint már a spejzban vannak. De a kurvaanyjukat, csak nem akarnak onnan kijönni! Beszorultak és még élvezik is.
Illetve nem, tévedtem, elkúrtam: 2006. október 23-án láttam "erőszakikat", fasiszta agresszív rendőrállatokat, akik péppé verték tüntető honfitársaikat. Egy magát nemzetinek nevező szocialista éra alatt. Ferenc testvérük azóta jó útra tért, annyira bánja bűneit, hogy böjtölni kezdett. Két pléhpofával égette kalóriáit és magát.
Szóval a "nyilas színház" két előadására is elmentem, egy magyar és egy egy külföldi darabra. Mindkettőt Pozsgai Zsolt rendezte, tudják, az a "fasiszta rendező", aki többek között Spiró Györggyel és Hegedűs D. Gézával dolgozott együtt. Valamint gyönyörű színdarabot és filmet rendezett Mindszenty hercegprímásunkról. Aki egyesek szerint szintén fasiszta volt-kár, hogy ő sem tudott róla.
És igen, Pozsgai Zsolt most annak a színháznak a művészeti vezetője, amit az az ember vezet, akinek nevét nem mondjuk ki. Maradjunk Bruce Willis-ben. De ez még egy nála is félelmetesebb robbanékonyabb ember, pedig nem kopasz. Drágán adja az életét. És az elveit, amelyek neki még vannak.
Szóval megnéztem a Földindulást, majd az Új Színház premierjét: "Mert a mamának így jó!". Az olasz komédián betegre röhögtem magamat. Gurgulázva kacarásztam és vihogtam a pörgős és élvezetes Pianosa-feldolgozáson és azokon, akik az Új Színháztól rettegnek.
A Giannutri-család bergamói villájába a darab első felvonásában megérkezik a Sátán. A névtelen, félelmetes zsidóvadász, maga Dörner György!!! Alászállt, becsapódott egyenest a Dalszínház utcába. Nagykabátban, azon kopott kitüntetésekkel, alig titkolt férfipocakkal (meg is mutatja), kicsit csapzottan és hatalmasat alakítva. Monte Cristo grófjaként. Csak arcán, vonásain látszik, hogy sokat idegeskedett az utóbbi időben. Hirtelen megöregedett. Aki ettől az embertől fél és Gyuri bátyánkról a nácik jutnak rövidke eszébe, azzal komoly problémák vannak vagy jól megfizetik rettegésért. Vagy mindkettő.
Esetleg Márta István.
Dörner György a "Mert a mamának így jó-ban" egy szerethető különcöt alakít, aki sajátságon módon, de az igazságot keresi. Hasonlóan a színészhez, aki megtagadhatta volna Csurkát és a MIÉP-et. Mégsem tette. Pedig ha átáll, jóval előbb jóval nagyobb színház igazgatója lehetett volna.
Monte Cristo keresetlen őszinteségével, radikalizmusával felforgatja egy álszent és hazugságban élő ál-úri ál-család életét. A fergeteges és abszurd jelenetekben gazdag kétfelvonásos komédia mindenről szól, csak nem politikáról és rasszizmusról. Semmi bántó, felforgató, pláne náci ízű nincs benne.
Egyáltalán, ember legyen a talpán, aki az Új Színház egyetlen darabjában talál egyetlen zsidózást is.
A teátrum közönsége tele van ízig-vérig pesti arcokkal, mellettem két idős naftalin bukéjú kiskosztümbe csomagolt dauerolt hajú néni üldögélt, ősidők óta Erzsébetvárosban laknak. Voltak még konszolidált úriemberek, kikent-kifent nagyvilági asszonyok, néhány halovány orcájú Magyar Nemzet-függő yuppie és a magyar középosztály kultúrára éhes tagjai.
Az Új Színház ugyanaz a picike és hangulatos belpesti teátrum maradt, amely korábban is volt. Ugyanazokkal a színészekkel, jegyszedőkkel, stábbal. És persze egy új vezetéssel, amely nagy barna morgós árpádsávos busók helyett jámbor és tapasztalt színházi emberekből áll. Szakmailag lehet őket kritizálni (kell is), a fasizmushoz (főképp a nácizmushoz) azonban annyi közük van, mint Mel Gibsonnak Alföldi Róberthez.
Aki ezt nem hiszi, menjen és nézze meg őket. Meg magát. Xanaxot nem kell vinni, jegyet és kipát lehet venni, itt és ezért senki sem fognak bántani.
Magyarok vagyunk, szeretjük csesztetni és megbélyegezni egymást. "Nácizás", "zsidózás", "magyarozás", kóros és szánalmas bűnbakkeresés helyett azonban hagyjuk egymást élni.
Egy Ember, Csurka István már belehalt az Új Színház körüli műbalhékeltésbe. Nem volt az ő halála elég? Ki is öl is itt, és kit?
Színházba szórakozni, feltöltődni és ne egymást túráztatni, gyalázni járjunk. Arra ott van a parlament és a szabad sajtó.
